Valószínűleg el kell telnie kis időnek, amíg kiderül, hogy politikai túlzások sokaságának, vagy valós terveknek lettünk választói a vasárnapi szavazás alkalmával. Erre az igaz-hamis kérdésre a válasz, mint mindig, most is nehéz, többnyire azért, mert nem minden esetben hazudozás a be nem váltott ígéret, de a baj az, hogy manapság már elég sok az elfelejtett ígéret. Ezt többnyire azzal magyaráznám, hogy hiányzik az igazi elkötelezettség azokból, akik politikai pályára lépnek, és megszavazásuk után nagyot csökken a közügyek iránti érdeklődésük, elfelejtik azt a sok jót és szépet, amivel „megvásárolták” a szavazatainkat. Ezek az ígéretek sokszor csak a kampány szüleményei, hiszen ilyenkor a politikusok megpróbálják egymást felüllicitálni, és így sajnos nem mindig az győz, aki reális értékekben és tervekben gondolkodik. A versengés eme formája pedig csak a szavazókat ábrándítja ki az általuk megbízott városvezetőből. A kampányidőszak nem a hirtelen modernizálásokról, koncertekről és rendezvényekről kellene hogy szóljon, hanem valós eredményekről, mert az, hogy ki lesz a polgármester, sajnos már csak egy jó marketinges csoport munkáján múlik. Eredményt felmutatni azonban csak az tud, aki tett már egyet s mást a megye vagy város érdekében, ilyen szempontból pedig szükség van a reklámra és a kampányolásra. Nagyon szomorú azonban azt látni, hogy a kampány sokszor rágalmaktól és lejáratásoktól hangos. A jelöltek nem azzal foglalkoznak, hogy elmondják a választópolgároknak, hogyan látják a közös jövőt, hanem azzal, hogy az előző vezetést támadják minden lehetséges oldalról. Ez pedig egy olyan adok-kapok sorozatot indít el, amelyben a felek sokszor méltóságukat elvesztve harcolnak egymással, és állnak ki a maguk igazáért. Többnyire ez a helyzet az erdélyi magyar pártok között is, akik egymást támadva megosztották a magyar népességet, ahelyett, hogy összefogásra biztatták volna. Nem csak akkor kell ilyen hevesen védeni az érdekeket és politizálni, amikor a bársonyszék következő évekbeli bérlőjéről kell dönteni, hanem akkor, amikor igazán szükségünk lenne rá.
Szabadság cikk itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése