Ez az az ünnep amikor tonnaszámra kapjuk ismerősök/ismeretlen ismerősök jókivánságait, nem győzünk leiratkozni a facebookon bejelölt képekről, egyszerüen az internet ünnepévé vált már ez is. Mint minden manapság. Az ajándékozás az ami még számít, csak azzal lehet a szeretetet kinyílvánítani, anélkül már nem is lehet teljes egy karácsony (lassan). Szüleimnek a karácsony az egybegyűlésről szólt, a családról, a közös éneklésről. Ez hasonlított inkább a karácsony eredeti "elképzeléséhez". Valahogy másabb volt akkor mint most, amikor az egész világ vásárlási lázban él, és persze mindenki meglepi a másikat több kevesebb sikerrel.
Kicsit sablonossá válik az is lassan, hogy ez a szeretet ünnepe. Nem ezzel van nekem bajom, hanem azzal, hogy bezzeg van egy nap amikor mindenkinek szeretnie kell a másikat, a többi napon meg ugyanúgy élni az életed. Ne csak ez az egy nap legyen, próbáljunk minél több "karácsonyt" összehozni az év során. Nem akarok példaként mutatkozni, hisz én se teszek másképp, mint a többi ember, de legalább éljen bennünk az a tudat, hogy nem a karácsony szól csak a szeretetről, hanem az egész életünk erről kellene szóljon. Persze haragosaink mindig lesznek ez nem kétség. Néha két ember egészen egyszerűen összeférhetetlen és az ilyenekkel kölcsönösen nem kell foglalkozni. Hagyni egymást és máshol keresni a boldogságot. Nem szerethet mindenki mindenkit, de mindenki szerethet valakit/valakiket. Ez az elérendő cél! Minél több embert szeretni és minél több ember szeressen minket is.
Boldog és békés szerettei körében töltött karácsonyt kivánok mindenkinek!
